Középkori bajor egyházi bíráskodás

A középkori bajor egyházi törvénykezés legfontosabb publikált dokumentumait és a releváns irodalmat teszi közzé intézménytörténeti megközelítésben. Az Egyház, mint új választott nép, kezdettől szuverén vallási közösségként működött. Így nélkülözhetetlenül szüksége volt önálló jogalkotásra, mely az apostoli tradíció alkalmazását általános szabályok útján valósította meg. Önálló bíráskodást is folytatott, mely koronként az életviszonyok más és más körére terjedt ki. Jelen munka elkészültét - mint a szerző vallja - az a tény ösztönözte, hogy a középkori magyar egyházi bíráskodás jogtörténetünk legelhanyagoltabb kutatási területei közé tartozik. Különösen hiányoznak azok a hazai művek, melyek a középkori magyar jogviszonyokra feltehetően hatást gyakorló korabeli külföldi forrásokat dolgozzák fel. E könyv a középkori bajor egyházi törvénykezés legfontosabb publikált dokumentumait és a releváns irodalmat teszi közzé intézménytörténeti megközelítésben. E kutatásra azért volt szükség, mert a középkori magyar egyházi bíráskodás szervezete és működése a bírósági protokollumok szinte teljes pusztulása miatt nem tisztázott minden részletében, s így nagy segítséget jelenthet számunkra a német egyházmegyei bíráskodás struktúrájának megismerése. Annyit máris biztosan tudunk, hogy hazai egyházmegyei bíróságaink az úgynevezett déli típushoz tartoztak, vagyis vikáriusi bíróságok voltak, nem pedig az általános helynöktől különböző "officiális" vezette őket. Bár a középkor vége felé e két szerepkör másutt is - így pl. Lengyelországban - gyakran egybeolvadt, a német fejlődéssel való esetleges konvergencia vagy eltérés mindeddig nem került tanulmányozásra. A jelen kötet kiváló összehasonlítási alapot nyújt ehhez.