Szépséges értelem

Canterburyi Szent Anzelm a keleti és a nyugati Egyház kettészakadásának, a Canossa-járásnak, a clunyi reformnak és a keresztes háborúk megindulásának mozgalmas korában élt (1033–1109), amikorra az utolsó európai népek megtérésével kibontakoztak a szellemileg egységes Universum Christianum körvonalai, miközben egyszersmind hallatlanul megnövekedett az érdeklődés a ratio, a hitkérdések filozófiai, értelmi megközelítésmódja iránt. Írásai az eukarisztikus és szentháromságtani polémiák, a Filioque-vita, az egyházi és világi hatalom viszonya körüli csatározások közegében, a szellemi pezsgésnek ebben a kereső és vitatkozó légkörében születtek meg. Ami Canterbury érsekének személyiségét, munkásságát mindig figyelemre érdemessé, példaértékűvé tette, az a hit és értelem harmóniáját megvalósítani törekvő, ugyanakkor a kettő viszonyának problematikus voltát mélységesen, szenvedélyesen komolyan vevő intellektuális habitusa. A jelen kötet elsőként ad átfogó pályaképet magyar nyelven a skolasztika e nagy alakjáról, mindazokhoz szólva, akik érdeklődnek a középkor teológiája és bölcselete iránt.