Szentírásmagyarázat az egyházban

Az 1971-ben újjászervezett Pápai Biblikus Bizottság számos értékes írást jelentetett meg az elmúlt évtizedekben. Ezek közül különös figyelem övezte az 1993-ban közzétett Szentírásmagyarázat az Egyházban címet viselő dokumentumot, két okból kifolyólag is. Egyfelől az irat a szentírástudósok számára legalapvetőbbnek mondható kérdést járja körül: hogyan kell értelmezni a Bibliát, amelynek egyedülálló jellegét az adja, hogy Isten szava „emberek által, emberi módon” (DV 12) közvetítve? Másfelől a dokumentum jubileumi megnyilatkozás is, hiszen XIII. Leó pápa Providentissimus Deus enciklikája közzétételének századik és XII. Piusz Divino afflante Spiritu kezdetű körlevele megjelenésének 50. évfordulója alkalmából publikálták.

A Szentírásmagyarázat az Egyházban dokumentum megjelenésének 30. évfordulója alkalmából a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara és a Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont biblikus kutatócsoportja hasznosnak látta, hogy a szentírásértelmezés tematikában konferenciát rendezzen. Jelen kötet némi kiegészítéssel az itt tartott előadások, illetve a kerekasztalbeszélgetés keretében elhangzott megfontolások újra átgondolt, szerkesztett változatát tartalmazza. Bár a tanulmányok szerzői, magától értetődően, legtöbbször a Szentírásmagyarázat az Egyházban dokumentumra reflektálnak, esetenként a Pápai Biblikus Bizottság egyéb írásaira, illetve fontos pápai és szentszéki megnyilatkozásokra is hosszasabban hivatkoznak. Emellett a szentírásértelmezéssel kapcsolatos újabb kihívások is a figyelem középpontjába kerülnek. Bízunk abban, hogy a változatos tartalom révén kötetünk hozzájárul annak a tudatosításához, amelyet a Dei Verbum zsinati konstitúció a Szentírás értékéről és hasznáról fogalmazott meg a teológia és lelki élet vonatkozásában: „a Szentírás tanulmányozása legyen a hittudomány lelke” (DV 24); „akkora erő és hatékonyság van Isten igéjében, hogy az Egyháznak támasz és életerő, az Egyház gyermekei hitének erő, lelkének táplálék, lelki életének tiszta és el nem apadó forrása” (DV 21).