Szent Borbála képe

Részlet a könyvből: - Hát gyerekek, mielőtt itthagytok minket, elmondjátok úgy-e, milyennek találtatok engem, az otthonomat, minket? - Magdi kérdezte, az asszony. - Élénkebb vagy, mint voltál, meglep az életkedved, - felelte Margit; - örülök, hogy így változtál. - Én abban a perczben bámultalak legjobban, mikor a gondatlan cselédleányt a te gyermekkezeddel hirtelen és nem gyöngén arczul ütötted, makranczoskodó kis fiadat még abban a pillanatban talpraállítottad és a béresekre boszús uradnak, a mint belépett, nevetve odaszóltál, hogy ugyan ne veszekedjék mindig, mire ő elmosolyodott s hozzád lépett. - Edit mondta. - A hangulatok nálad futva, talán parancsszóra jönnek-mennek, - tette hozzá Margit. - A hangulatokat nektek adom, azok leányszobába valók az elmélkedésekkel együtt. Én élek és másra nem érek rá, bizony nem, levélírásra sem, olvasásra is ritkán, zongorához aligalig s csak télen ülök. Ti ezt hanyatlásnak gondoljátok, pedig nem az, sőt! - S reájuk mosolygott Magdi jobbra és balra. Könyvkötői kötésben.