Mesék Napnyugatról

Tizenöt mese. Alapjában véve állat- meg embermesék. S mind a nyúlról és a vadászról. A nyúlról? Igen. Descartes nem vette észre, hogy az embert arra biztatván, hogy a természet urává és birtokosává legyen, egy olyan tradíció racionális megalapozását nyújtja, amely eredetileg nem az észre, hanem a hitre épített. „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá.” Megeshet persze, hogy észrevette. S éppen az volt neki a fontos, hogy hit és ésszerűség egybeessék. Azt azonban biztosan nem érzékelte, talán nem is érzékelhette, hogy, ha és amint a hit elvész, ha és amint az ember megöli Istent s a földet többé már nem Isten dicsőségére hajtja birodalma alá, akkor egyre inkább csupán a puszta hatalom akarását fogja megtestesíteni. A végén nem marad más az egészből, mint az akarat akarása egy rémesen sivár világban.