Mécs László összes versei

Számozott, aláírt példány.

Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom.

Szörnyű éj volt: a megőrült csillagok mind vért röhögtek,
vad vigyorral vért köpött a máskor lányos, szűzi hold.
És az Ember: sárkány-magból sarjadt fattya véres rögnek
elfeledte, hogy az arca régen Krisztus arca volt.
Álmodott vad háborút és vér csurgott le testén, lelkén
s népek közt és szívek közt a szivárványhíd leszakadt.
Jaj, mocsár van, födelem van még mindég a lelkek telkén,
Sátán gubbaszt éltünk fáján s mind levágja, ami jóság bimbósodva kifakad.

Elég volt volt az éjszakából! Álmodjunk már hajnalt végre!
Milliónyi kakas torka / kurjants, hajnalt hívogass!
Minden szívből, piros szívből kukorékold fel az égre!
Minden vándort útra küldj és minden csirát szólogass!