Látható, láthatatlan

Kalász Márton verseit olvasni hálatelt foglalatosság, hiszen elcsöndesedéssel ajándékoznak meg. E békesség elősegítője a mindennapi társ: felesége is, Éva, akinek az egész kötetet ajánlotta. S csakugyan, a szellemi-lelki társra találás, a szerelem lírai krónikáját kapjuk, az összetartozás már-már naplószerű történetét. Ám e szerelmetes krónikának számtalan egyéb vetülete van: utazások, hangverseny- és kiállításélmények, nemkülönben a családtörténet, a személyes múlt eseményei.
És az istenhit is fontos. A költő saját szavaival: "A katolikus hit számomra nem kötöttséget jelent, hanem éppen fordítva: szabadságot. Felszabadulásként élem át a hit tanításait. Úgy gondolom, verseim döntő része ehhez kötődik. Ha áttételesen vagy szemérmesen is, de az istenhitből táplálkoznak."
A Kalász-lírát átható szelídség, ahogy az olykor mindannyiunkkal megesik, nem zárja ki a szomorúságot. Lelki alapállás, de nem atombiztos csudapajzs. Annál inkább összegző erő, letisztuláshoz segítő vezércsillag. Ahogy a Válasz kérdésére című versben olvassuk: mert nem én változtam: mindaz megváltozott/ami meg akart közben változtatni engem/éljek e háborítatlan fölismerésben/hogy szellem maradtam s hogy szerencsés vagyok// vagy boldog legalábbis ---
Válogatásunk - mely mind szerkezetileg, mind tartalmilag új - annak alkalmából látott napvilágot, hogy a költő a 2007-es Szent István Könyvhéten Stephanus-díjban részesült.