Historicus Societatis Iesu

Szilas László jezsuita rendtársam 2007. szeptember 10-én ünnepli 80. születésnapját. Sokszor találkoztam vele, mindig csak rövid időre, magyarországi látogatásai során vagy római dolgozószobájában beszélgetve. Emlékezetes marad egyik hosszú római sétánk, melynek során egy-egy épületről tények és szelíd humorral fűszerezett anekdoták sorát elevenítette fel, a maga finom módján utalva a ma is érvényes tanulságokra. Sokat épülök a már elhunyt másik két római magyar rendtörténész Lászlóval, Lukács Lászlóval és Polgár Lászlóval ápolt barátságán is: nemcsak ismerték, becsülték és támogatták egymás munkáját, de életüket is egymásra személyesen figyelve, egymást tapintatosan kiegészítve élték. Becsülöm lelkipásztori elkötelezettségét is, mely évről évre minden nyáron elviszi a kis bajorországi és ausztriai falvakba, ahol a mai napig a plébános helyettesítésében töltött szabadsága ad alkalmat arra, hogy az ottani híveket megismerje és papként szolgálja. Személyes kapcsolatunkon azonban messze túlnő P. Szilas László szakmai munkássága, amelyet történészként elsősorban Rómában, a Jézus Társasága Történeti Intézetében töltött bő 40 év során fejtett ki a legkülönbözőbb munkakörökben. Az évek során gazdag kapcsolatrendszert alakított ki, nemcsak a jezsuita történetírás nemzetközi művelőivel, hanem magyar kutatókkal is, akiket alkalomadtán talán saját feladatai háttérbe szorulása árán is támogatott. Alkalmi konzultációkon túl nemegyszer segített fiatal kutatókat római ösztöndíjhoz, szálláshoz jutni; szakmai és emberi kísérésüket jó pedagógusként, igazi nevelőként tekintette szívügyének. Közvetítő tevékenységének jelentős szerepe van abban, hogy a magyar jezsuita rendtörténet kutatói számára hozzáférhetővé vált a rend római központi levéltára. Mivel a magyar rendtartomány magyarországi archívuma nem állta ki a történelem viharait, a magyarországi tájakon működött jezsuitáknak az évszázadok folytán Rómával folytatott levelezése részben neki köszönhetően léphetett elő a kutatások kulcsfontosságú forrásává. Szerzetes-papi, történészi, nevelői munkásságának mostanra beérett gyümölcseiből ez az emlékkönyv nyújt válogatást. Barátai, tisztelői tanulmányokkal köszöntik.