Hazafelé

Már hetek óta gyengélkedem. Éreztem, hogy életerőm napról napra rohamosan hanyatlik. Zöld színem is elváltozott és egyre gyengült ágba kapaszkodó kocsányom. Kicsit irigylem is az előttem zöldellő pázsitszőnyeget. Pedig szerettem a karcsú fűszálakat, egész nyaramat az ő társaságukban töltöttem. Álmaimban, holdfényes éjszakákon gyakran sétáltam rajtuk. El is határoztam: ha meghalok, első levelem gyászjelentését nekik küldöm. Tegnap reggel csodálkozva láttam, hogy az éjszaka reájuk is fehér lepedőt terített. Nekem is megadta a kegyelemdöfést. A kerítésen besurrant a szél, az ősz postása, és letépett az anyaágról. Mint gyászjelentés kizárólag az enyém és társaimé. Az apafa, az anyaág tovább él, ők fittyet hánynak az ősznek.