Félszáz névtelen magyar

Részlet a kötetből: Néhány jó szó Nem azért beszélek névtelen senkikről, hogy ezzel izgassak, ahogyan ez rendesen szokás. Szó sincs róla. Aki névtelenekért izgat, saját elnyűtt köntösére akaszt cifra köpenyt, mely jelszavakból szövődik és ezért értéktelen, mint minden emberi csillogás. Valamint lehúzzák valakiről vagy ő maga leveti a jelszavak cifra köntösét, toldott-foldott, pecsétes öltözetben áll előttünk. Ez az öltözet sokszor annyira feslett, hogy fedetlenül látjuk a gyarlóságokat. Mikor névtelenekről beszélek, ne képzeljék, hogy soraimból kiérezhetik a szegénység szagát. Nem találnak igénytelen soraimban zolai naturalizmust, sem a mi modern íróink kemény kíméletlenségét nem lelik ebben a becsületes kis könyvben. Mikor én valahol gyöngeséget látok, ízléstelenséget vagy bűnt, elfordítom fejemet. Mindent könnyebb megbocsátani, hogyha nem nézünk oda. Mikor útamon sok-sok kis esőtócsát látok, nem lépek bele a sárba. Nem, - hanem örömmel nézem, milyen szépen csillognak, hogy beléjük süt a nap. Ebből a fényből csak akkor lesz sár, ha az ember beletapos. Ne tegyük, örüljünk annak, hogy még a sárra gyűlt tócsákból is fény csillan felénk. így láttam meg együgyűségben, parlagiságban, szegénységben is a lélek csillanását... Jó állapotban lévő példány, vászonkötésben.