Elcseréljük egymást

Gyurkovics Tibor kitűnően ért hozzá, hogy egy ember sorsát, a létezés lassú fájdalmát egyetlen szituációba, gesztusba sűrítse. Mintha személyesen ismerné alakjait: néhány beszédfoszlány lekottázásával úgy idézi fel őket, hogy az olvasó is azt érzi, régi ismerőseivel találkozik a novellák Városának helyszínein, az ázott plakátfalak, az eszpresszók piros, zöld neonfényei alatt, a körutak riasztó-vonzó homályában.