Egyházjogi metodológia

Az igazság keresése és a megismerésére való törekvés az ember legalapvetőbb adottságai közé tartozik. Bármely kultúra bármely időszaknak tanulmányozásába is fogunk bele, annak hátterében mindig az egyéni ember igazság utáni vágyát találjuk. Valójában ez a tökéletességre irányuló vágyakozás végső soron az ember Istenhez (az abszolút tökéleteshez) való vonzódására vezethető vissza. Az emberi természet alapadottságai azonban nemcsak lehetőségeket teremtenek az egyes személyek számára, hanem erkölcsi kötelezettségekkel is felruházzák. Az ilyen jellegű tudományos igényű intellektuális tevékenység a kánonjogtudományon belül jelenti egyfelől a kánonjog teljes rendszerének és belső törvényszerűségeinek a biztos ismeretét; a különböző korokban keletkezett kánonjogi források egyedi jellegzetességeinek a figyelembevételét; az adott kérdésre a kánonjogi tudománytörténetben eddig megfogalmazott válaszoknak és azok érvrendszerének a megértését; valamint mindennek előrevivő felhasználását a hatályos kánonjogi rendszer megértéséhez, értelmezéséhez, konkrét esetekre történő alkalmazásához, és a kánonjog rendszerébe illeszkedő -az Egyház hitbeli és fegyelmi rendjének stabil keretei között- új, bizonyított állítások megfogalmazását. A kánonjognak, mint szenttudománynak mindenben az Egyház közjavát, vagyis a lelkek üdvösségét kell szolgálnia. A tudományos és intellektuális munka tehát hangsúlyosan is megkívánja a kutatást végző személy szilárd erkölcsi alapokon nyugvó -az igazságnak megfelelő következtetésekben megnyilvánuló- felelősségteljes munkáját. Éppen ezért a sajátos, és az Isten képére és hasonlatosságra teremtett ember természetéből fakadó tevékenység kiemelkedő formája nem az ismeretek öncélú gyarapítása, hanem az egész emberi közösség javára történő művelése. Ennek a rendezett tudományos tevékenységnek a tudománya a metodológia. A jelen kötet magyar nyelven elsőként törekszik arra, hogy az olvasót a kánonjog művelésének módszertanába vezesse. (Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.)