Az 1545 előtti egyházi források hatása a modern kánonjog rendszerére

A kánoni joganyag újabb forrásokkal történő gazdagodása, amely alapvetően az Egyház mindennapi életét követi, korunkban is jól látható. Az is jól érzékelhető, hogy a Katolikus egyház -mint látható egység- intézményesen szervezett formában jelenik meg a világban. Ennek az egységnek a megőrzésére és az alapítójától elnyert sajátos céljának előmozdítására, az apostoli kortól kezdve egyházjogi normák születtek, melyek elválaszthatatlan belső kapcsolatban vannak a hitletéteménnyel. A kánonjog lényegi stabil tartalmát tehát az Egyház jól rendezett, a Krisztus által kristálytisztán elénk állított céljának, azaz a lelkek üdvösségének intézményes formában történő elősegítése jelenti. Korunkban, nemcsak a klasszikus kategóriák, hanem a kiforrott szakkifejezések jelentésének, ill. az egyes intézmények működésének ismerete is egyre inkább elenyészik az emberi közösségen belül. Ebben a környezetben különösen is fontos, hogy a régi jog korának egyházi forrásait -beleértve az egyházatyáktól, a pápai ügylevelekből, a korai egyetemes és részleges zsinatokról, valamint a különböző időszakok kánonjogi kollekcióiból, majd pedig a kuriális jogalkotásból származó szövegeket-, valamint azok hatásának jelentőségét a hatályos kánonjog rendszerére és intézményes működésére részletesen áttekintsük. Ez a két évezred alatt letisztult fegyelmi rendszer egyetlen célt tart szem előtt: a megváltott ember üdvösségre való eljutásának szolgálatát. (Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.)