A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai

A Szent-István-Társulat Tudományos és Irodalmi Osztálya 1904-es kiadásának reprint kiadása.

A középkori Magyarország legfelső szintű jogszabályait (mai szóval: törvényeit) már a Mohácsi csata (1526) előtti évtizedekben összegyűjteni törekedtek. Országgyűlési határozatok szóltak e törekvésekről. Hogy miért nem alkottak egységes gyűjteményt (corpus) a középkorban e jogszabályok, annak az a magyarázata, hogy e- részben egyházi, részben világi - jogszabályok időről időre változtak. Az egyházi jogszabályok (zsinati határozatok) is eleinte a világiak, elsősorban a magyar királyok közreműködésével születtek, s csak utóbb lettek a világi hatalomtól többé-kevésbé függetlenek, s mindig az újabb és újabb zsinatokon megújultak az egyetemes egyházi jogtól nem függetlenül. A világi legfelső szintű jogszabályok ugyanakkor mind a királyok és a világi főurak, mind pedig az egyház képviselői: a főpapok közreműködésével jöttek létre, de e határozatok csak egy-egy uralkodó életében voltak érvényesek, kivéve, ha az utód megerősítette az előd vagy elődök rendelkezéseit. Ezért a nevük nem is törvény (lex) volt, hanem határozat (decretum). Jellemző a sorsa az Aranybulla (1222) cikkelyeinek; azért maradhattak érvényben, mert a II. András király (1205-1235) idejében létrejött társadalmi megegyezést mind IV. Béla (1235-1270), mind utódai megerősítették. A királyok sora által jóváhagyott egyéb határozatok is egy-egy un. nagy határozatban (decretum maius) egységesültek Zsigmond (1435), illetve I. Mátyás király (1486) idején.