"...Századokon át paptalanúl..."

A szerző Hegyet hágék, lőtöt lépék c. könyv-sorozatának sikere, az archaikus népi imádságműfaj társadalmi fogadtatása, jelenséggé válása napjainkig oda vezetett, hogy a A Hegyet hágék… immár műfaji emblémává lett. Ez az akkoron szokatlan témájú közlés fölkeltette a figyelmet a népköltészet eladdig szinte ismeretlen, gazdag tartománya iránt. 1974-ben, 1976-ban, 1978-ban, majd 1999-ben egyre növekvő terjedelmű kötetekben lett bemutatva a középkori eredetű, európai hátterű „ismeretlen szellemi földrész”, amely a nem-létezőnek vagy elve-szettnek hitt nemzeti nyelvű szakrális költészetnek a szóbeliségben fennmaradt öröksége.
Vajon miért hozta mozgásba a Kádár-korszak emberét és sajtóját éppen a nép imádság-hagyománya? Hogyan lendítette előre és föl, az égiek felé?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, a debreceni irodalmi muzeológussal, Várhelyi Ilonával. Az összegyűlt sajtóanyag és a népi levelek képezik e színes szellemi-lelki-mentális jelenség vizsgálati anyagát. Módszerként az időt leporoló, élethelyzeteket megelevenítő, személyes dokumentálást, valamint az objektivitást igénylő, értelmező elemzést együttesen alkalmazzák. A közreadott írások amellett, hogy segítik az olvasót a kor légkörének jobb megismerésében, igazi irodalmi értékeket is magukban rejtenek.