Pünkösd felé, pünkösd után

Két fajtája van az "átlátható" embertípusnak. Az egyik korunk "remekműve", a másik az álarc nélküli örök Ádám. Mindkettő Isten teremtménye s így tulajdona is. Az első, egészen kiüresített embertípus semmivel nem akadályozza a manipulátorok dolgát. A második embertípus fogoly, a gravitációs középpont, a Teremtő fogja, aki előtt az ember egészen másként és más okból átlátható. "Úr vagyok (...), aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai és cselekedeteinek gyümölcse szerint" (Jer 17).

ORISEK MÁRTA ezt a második embert mutatja be az olvasónak a hittel átszőtt költészet nyelvén. Költői nyelve a hit nyelve - tehát a kereszt nyelve. Mert a hit - minden vád ellenére - nem ópium, de szenvedés. Értelmes szenvedés. Minden vers ennek a tapasztalatnak a lenyomata. Minden, ami van: értelmes. "A tüdő megáll, a légszomj kéje / létcserét ígér" (Sátrunk). Ezt az üzenetet csak azok hallhatják meg, akik nem félnek látóvá vakulni (Most!) Vakon is látni az képes, aki magára ölti a pünkösdi időt. Kilépni a pünkösd előtti időből, elhagyni a pünkösd előtti állapotot nem jelenti az emberi mivolttól, gyöngeségektől való megszabadulást. Annyit jelent csupán, hogy itt már, és ezután már nem lehet olcsón hozzájutni jó lelkiismerethez. Pünkösd után élni annyit tesz, mint emberül élni, eredeti módon: lélekkel, lélekben, Lélek által. Aki így él, tudja, hogy az ember "nyugvó nap az égen" (Krisztus), hogy ezen az égen "halkabban élnek a felhők" (Advent, adveniat...!), mert itt mindent benőtt az ég...

Orisek Márta kötete zarándoklat az égbe. (Iancu Laura)