Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról (1952. szeptember - 1969. december)

Szabálytalan naplót, emlékiratot, dokumentumközlést tarthat kezében az olvasó. Zimándi Pius István eredetileg premontrei szerzetes volt, majd magyar-latin szakos diplomát szerzett. A szerzetesrendek föloszlatása után az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa lett. Napjainkig főleg Péterfy Jenő-kutatásai és 1956-os naplója alapján ismerték és becsülték az irodalomtörténet és a magyar sorskérdések iránt érdeklődők. Ám nem csak egyetlen tárggyal, egyetlen élettel foglalkozott mindvégig: Péterfyn kívül saját kortársai közül is választott valakit: Kodolányi Jánost, akinek egyéni sorsából "rá lehet látni egy egész korszakra". A kötetben olvasható naplójegyzeteket 1956-ban kezdte írni, és 1965-ben határozta el összesítésüket. Több mint száz oldalon át Kodolányi hozzá írott leveleit másolja egymás után, rövid, tárgyszerű eligazító kommentárokkal. Így tömören vagy részletezve, utalásszerűen vagy aprólékos leírásban megjelenik a levélíró környezete, de fölidéződik a megszólítotté is.
Ezek a naplóföljegyzések az egyetemes és a magyar irodalom egyik archetipikus helyzetét, kapcsolattípusát jelenítik meg. Zimándi úgy követte Kodolányi életét, gondolatait, műveit, úgy állt választott hőse mellett, hogy viszonyuk Eckermann és Goethe, Mikes és Rákóczi, Földessy és Ady nagy példáihoz csatlakozik.
A kötetet Csűrös Miklós, Kodolányi János életművének kutatója rendezte sajtó alá.