Mestereknek gyengyének

Madas Edit a magyar középkori írásbeliségnek, pontosabban a kodikológiának kiváló, nemzetközileg is elismert kutatója. 1976-ban friss diplomásként lett az MTA Fragmenta Codicum Kutatócsoportjának munkatársa, ez volt első és egyetlen munkahelye, ahol 1984 óta együtt dolgozhattunk. Első jelentősebb publikációja, Az Érdy-kódex Szent László-napi sermójáról már 1980-ban kijelölte későbbi tudományos érdeklődésének irányait. A kutatócsoport műhelyéből egymás után kerültek ki a kódextöredék-katalógusok. Amikor 2009-ben az OSZK a magyar nyelvemlékekről kiállítást akart rendezni, erre a feladatra nem találhatott jobb kurátort, mint Madas Editet. A Kriza-kódextől az Érsekújvári kódexig tizenkét nyelvemlékkódex kiadásában vett részt. 1979-ben megszerezte a bölcsészdoktori, 1993-ban a kandidátusi fokozatot, 2002-től az MTA doktora, 2013-tól az MTA levelező, 2019 óta rendes tagja, ugyanakkor a Szent István Akadémiának is rendes tagja. A hazai tudományos élet állandó szereplője, tisztségviselője, tagja többek között az MTA Könyvtörténeti Munkabizottságának, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaságnak, az Ókortudományi Társaságnak és a Magyar Hagiográfiai Társaság elnökségének, valamint a nemzetközi Comité International de Paléographie Latiné és az International Medieval Sermon Studies Society társaságoknak; akadémiai folyóiratok és sorozatok szerkesztőségeinek. Munkásságát 2007-ben az Akadémiai Kiadó nívódíjjal jutalmazta, 2010-ben elnyerte az Akadémiai Díjat, 2011-ben Széchényi Ferenc Díjat kapott. Meg kell említenem még valamit, ami hozzátartozik Madas Edit tudósi habitusához, aminek bő harmincéves munkatársi kapcsolatunk során nap mint nap tanúja lehettem: önzetlen segítőkészségét. Bárki, legyen az egyetemi hallgató, vagy neves kutató, forduljon hozzá segítségért, Madas Edit egyszerűen nem tud nemet mondani. Ennek ellenére ilyen gazdag tudományos munkásságra tekinthet vissza.