Mennyei rónán

A költő a pusztulás fényességét emlegeti, tragédiát, szorongást, de egylélegzetűen ezekkel a reményt is, a minden szomorúság ellen való hit akarását. Ami felesége, Erika halálával történt, az súlyos trauma számára. Ilyenkor értelmi vigasztalás tudnia: egyedül a szeretet marad meg. Ugyanakkor - az érzelmi kiszolgáltatottság idegrendszerünknek szinte testi tüneménye - valamiféle gyermeki vágy tolakodik elő lelkében, mely hihetetlenül érzékeny a szeretet hívására. Goethe szavai jutnak eszünkbe: élet és halál csatázik a szívben.