Lelkipásztori teológia és új evangelizáció Ferenc pápa szellemében

A lelkipásztori teológia egyik feladata bemutatni, hogyan lehet átadni Jézus örömhírét egy adott korban és környezetben. Másik feladata, hogy ismertesse, milyen útmutatásokat ad az Egyház a lelkipásztorkodást érintő kérdésekben.
Korábban egyetlen összefoglaló katolikus dokumentum látott napvilágot az evangelizációról: VI. Pál pápa Evangelii Nuntiandi c. apostoli levele (1975). Azóta mintegy 40 év telt el a témával összefoglalóan foglalkozó következő nyilatkozatig, az Evangélium Öröme címmel megjelent enciklikáig.
Ferenc pápa különleges karizmájának megfelelően a hitnek és az új evangelizációnak szempontjait nemcsak az elméleti teológia szintjén fogalmazza meg, hanem a valós élet konkrétságában is. Így mutat rá az új evangelizációnak olyan gyakorlati szempontjaira is, amelyeket a lelkipásztori teológiának fontos feladata taglalni.
A kötet tehát -melyet tankönyvként is használnak a felsőoktatásban- olyan közérdekű témákat foglal össze, amelyek nemcsak minden lelkipásztorkodó papot, szerzetest és a lelkipásztorkodásban közreműködő világit érdekelhetnek, hanem minden keresztényt, akit szorongat a kérdés: hogyan kell ma egyénileg vagy kisebb közösségben, illetve a plébánián és a világban tanúságot tenni Krisztus örömhíréről.
A lelkipásztorkodás hétköznapjaiban azonban számos olyan kérdés merül fel, amelyet alig tud érzékelni az, aki nincs benne a tényleges lelkipásztorkodásban. E témákat a jövőben további kötet fogja tárgyalni, amely megjelenésével esetleg indítást adhat a gyakorlati teológiaoktatás óraszámának növelésére, vagy arra, hogy a hittudományi karok és főiskolák VI. évében már bevezetett lelkipásztori gyakorlati idő alatt (és a világi lelkipásztori munkatársképzőkön) tananyaggá váljon.