"Leborulva áldlak..."

A kereszténység a kenyértörésben vált közösséggé. Ennek liturgikus alkalmát az ember szerette volna tartalmához, jelentőségéhez mérten méltóságteljessé tenni. Ezért mind környezetét, mind tárgyait, mind pedig az alkalmat a művészet eszközeivel méltóvá, ünnepélyessé emelte. A legfőbb Jóhoz ugyanis mindenben a legértékesebb illik. A kötet ezt példázza a művészetek minden területén és a vallásgyakorlásban is. Az írások elolvasása segít felismerni és megérteni azt a lelkület, amely létrehozta ezeket az alkotásokat. Rajtuk keresztül talán a nem hívő ember is rádöbbenhet arra, hogy itt a kereszténység legfontosabb tanításáról van szó. A keresztény pedig megerősödhet hitében. Az oltárépítészet, a festő- és zeneművészet, a tisztelet közösségi (társulati) és ünnepi formái, az eucharisztikus csodák közelebb vihetnek a nagy Titokhoz, megismerve az elődök hosszú generációjának vallásgyakorlatában a követendőt, azt a tiszteletet és imádást, ami az Eucharisztiának kijárt és kijár.