Krisztus fegyverzetében

A humanisták fejedelmeként számon tartott németalföldi bölcselő ebben a XVI. század első éveiben született könyvében "az üdvösségre vezető élet szabályait" foglalta össze. Az Enchiridion militis christiani Erasmus legkedveltebb, a legtöbb nyelvre lefordított alkotása. Hatása nem korlátozódott századára, a könyvtárnyi Erasmus-filológia kimutatta hatását Shakespeare-re ugyanúgy, mint Lessingre. Goethére vagy a nagy francia moralistákra, Cervantesre ugyanúgy, mint Pope-ra s a neveket sorolhatnánk még hosszan. Ma, az Európa gondolat újjászületésének korában az Európai Unió kulturális csereprogramját nem véletlenül nevezték el róla. A Krisztus fegyverzetében (Enchiridion militis christiani) tulajdonképpen alkalmi írás. Tarnehem várában írta a szerző barátjának Jacobus Battusnak a körében 1503-ban. Battust egy sokáig ismeretlennek tartott hölgy kérte meg: vegye rá Erasmust, hogy nem éppen mintaszerű életet élő férjének megjavítására írjon egy szívhez szóló könyvecskét, morális oktatást. Csak 1954-ben tisztázta a kutatás, hogy ki is volt a könyv címzettje: nem más, mint a kor talán leghíresebb ágyúöntője, a nürnbergi születésű Johannes Poppenrester mester, aki dél-németalföldi otthonában egyszer Dürert is vendégül látta, és akit V. Károly császár később udvari ágyúöntőjévé nevezett ki. Az ő első felesége volt Kartharina von Osseghem, az Enchiridion megrendelője. (Szörényi László)