Isten nem halt meg

A szerző a "nagy nemzedéktől" (Ady, Babits, Tóth Árpád, stb.) az ezredvég világáig összegzi művében a huszadik század magyar spirituális líráját, bőségesen idézve az elemzett költeményekből, különösen azokból, melyek nem, vagy alig-alig olvashatók különböző antológiákban vagy tankönyvekben. Mivel ezt az összefoglalást a fiatalabbaknak (is) szánta az író, igyekezett áttekinthetően fogalmazni, mellőzve a bonyolult elméleti fejtegetéseket. Azt szerette volna, ha az egyes portrékból egyértelműen világlik mi a költő értékmentő küldetéstudata.