Gaius institúciói

Gaius hírnevét nem is annyira kiválóságának, mint - a többségi vélemény szerint - szerencséjének, a véletlennek köszönheti. Az általa írt és most magyarra lefordított tankönyv ugyanis az az egyetlen klasszikus mű, amely majdnem teljes egészében fennmaradt. Ma már többen vannak, akik e mű alapos és részletekbe menő tanulmányozása alapján arra következtetnek, hogy ez a munka még nem volt "nyomdakész", nem is kifejezetten "irodalmi" műként készült, hanem Gaius jegyzeteit, megjegyzéseit, kommentárjait tartalmazta - tanítás céljára, tanítás közben. Mégis az utókor igen nagyra becsüli e művet. Ennek a kiemelkedő értékelésnek az az alapja, hogy Gaius rendkívül világosan, egyszerűen, egyértelműen fogalmazott. S e mellett - talán bizonyos (idegen) előzmények után - megalkotott egy olyan rendszert is, amelyet kétezer év után is nagyjában még ma is követünk (az ún. Gaiusi Institutio-rendszer: A személyekről, A dolgokról, A keresetekről). Emellett kitekintéssel volt a provinciai jogra is.
Érdemei, értékei miatt - Iustinianus császárral szólva - a "Gaius noster" kifejezés nemcsak azt jelenti, hogy Gaius a miénk, jogászoké, hanem e mű az egész emberiség különleges kultúrkincse is.