Följegyzések a hegyen

Idő-boltozat alatt egyre gyűlnek az emlékek, mint szoborpark darabjai-átfűtve a személyesség melegével. Visszapillantásokból azok a tekintetek egyszerre vannak jelen: látó tekintetek emberekre, tárgyakra, eseményekre, művészetre, eszmei kérdésekre és válaszokra, melyeknek rögzítése írott és hangkommunikációs műfajokba sorolhatók. Ezek évek hosszú során gazdagodhatnak, csak a lényegre szorítkozhatnak. A zsurnalista legfeljebb nosztalgiával gondol jeles alkotókra a szépirodalomban, megpróbálja őket követni. Az igyekezet olykor hozhat nemes gyümölcsöt... Hét és fél évtized az életből adhat reményt a betakarítás mérlegelésére, a keresztény hetilapokban, rádiókban, különböző folyóiratokban; a több mint négy évtized a bátorításra, hogy valami folytatódjék, amíg a Teremtő nem mondja: "No gyere, tedd le." Könyvembe az írásokat válogattam, kedves darabokat a holmi-táramból. Van még sok, és a bizakodás sem hiányzik, hogy ezek is megjelenhetnek, hiszen akiket ismertem/ismerek, megajándékoztak aranygondolataikkal, emberséges példájukkal, segítettek a kiteljesedésben. És a körülöttem lévő kis világ dolgai is, melyek bármikor megnyitják a lélek ablakát: "kék virág és szép világ" olvastam ifjú koromban egy versben. Az eszmeiségben mindig Ő járt/jár előttem, aki "ugyanaz tegnap, ma és mindörökké". Bennem él-éltet. Ekként ajánlja e lapokat az Olvasónak a Szerző.