Fénytorony

A magyar költészet mindennél többet mond nyelvi-nemzeti közösségünk sajátosságairól. Ezeket a sajátosságokat villantja fel az érzelmi, gondolati, fogalmazásbeli és versformai összefüggéseket érzékeltető válogatás, amelynek időbeli határait az Ómagyar Mária-siralom és Radnóti Miklós költeményei jelzik.
A szerkesztő, mintegy megidézve a századokat, 131 kiemelkedő alkotást tár az olvasó elé az ismert vagy a régebbi korok ismeretlen szerzőitől. Olyan szövegemlékeket is szerepeltet a kötetben, mint a Nyolc boldogság a Müncheni kódexből (1466), az Isten, téged dicsérönk… vagy Mária hálaéneke a 15-16. század fordulóján másolt Apor-kódexből, valamint az Ároni áldás a Vizsolyi Bibliából (1590). De helyet kapott a válogatásban Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének önálló költeményként kezelt Éjfél van… kezdetű záró négysorosa, a 34. és 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus himnuszának Bangha Béla fogalmazta, valamint Bartók Béla Cantata profana című művének erdélyi karácsonyi énekek ihlette, aranymetszéses szerkezetű magyar szövege is.
A magyar költészet gyöngyszemeiből készült válogatás összeállítójának legfőbb óhaja, hogy az újraalkotó olvasás örömében a kötet révén minél többekkel osztozhasson.