Fény- és lombhullámok

"Így csak az képes írni, aki maga is félig a föld felszíne fölött jár, kinek alapélménye eredendően metafizikai, aki az elme számára felfoghatatlant próbálja rendszerbe fogni, egységben láttatni. Ebben a világképben minden mindennel összeér, egymást erősíti; a legegyszerűbb tárgy is önmagán túlmutató jelentéssel bír. A külső és belső világ egymásra hangolódásának megléte elengedhetetlen feltétele a dolgok, történések rejtett szálainak felfedésére.
A kötet írásait a személyes hang hozza közelségbe. Ennek a személyes hangnak köszönheti a könyv a stílusát, olvasmányosságát. Ez a hang a szerző alkatából fakad, abból a törekvéséből, hogy a retináján és lelkületén átszűrt világból minél többet adhasson át olvasóinak."
(Gy. Szabó András irodalomtörténész)

Tóth Sándor érzékenysége, műveltsége, remek asszociációs képessége minden gondolatfutamában tetten érhető. Nincs olyan természeti jelenség, kulturális érték, amelyhez ne tudna újabb és újabb kincset hozzáilleszteni a múlt gazdag tárházából vagy saját emlékei közül. Legtöbb esszéje vagy jegyzete irodalmi útikalauz, amelyek Európa és benne hazánk legszebb tájai felé invitálják az olvasót. Ugyanakkor ezek az írások belső utazásra is hívnak bennünket. Költői nyelvezete, szépségbe vetett hite, teremtő erejű képei meditációra ösztönöznek. A szerző nem csupán a klasszikus irodalmi értékek világában mozog otthonosan, nemcsak az ókori szerzők műveit tudja összekötni a legújabb kori irodalom nagyjaival. Zenei műveltsége és a néprajzban való jártassága szintén magával ragadja az olvasót.