A teremtés teológiája

Az isteni teremtés nem csupán az ember eredetének titkát tárja föl, hanem utat is nyit neki a beteljesedéshez – írja a szerző, aki e könyvében a teremtéstan biblikus alapjait, dogmatörténetét foglalja össze, majd részletesen ismerteti annak a teológiában betöltött szerepét és kifejtését, s tárgyalja a teremtéstan viszonyát a keresztény antropológiához, valamint a természettudományos gondolkodáshoz és a környezetvédelemhez.

A teremtéstannak a keresztény teológián belül elfoglalt helye még nem is olyan rég sokak szemében kérdésesnek mutatkozott. Ezáltal a teremtés témaköre kissé háttérbe szorult.
Az utóbbi időben azonban úgy tűnik, fordulat következett be. A teremtéstan mind a protestáns, mind a katolikus teológiában ismét fontossá vált, mely hozzásegítette ahhoz, hogy elfoglalja az őt megillető, megbecsült helyét a dogmatikai traktátusok között. Egyre többen ismerik fel annak jelentőségét, hogy az üdvtörténet, a szövetségkötés a teremtés műve, Isten kegyelmi cselekvésének alapja, bevezetője és kezdete. A teremtés aktusa a Szentháromság közös tevékenysége, mely alapvetően Krisztusra és az eszkatologikus beteljesedésre irányul.
Az ökológiai problémákkal való számvetés szükségessége pedig egyfajta szemléletváltozáshoz vezetett a teológiában, mely korrigálni kezdte az emberközpontú egzisztencialista teológia egyoldalúságait, és immár ismét foglalkozik a teremtés kozmológiai kérdéseivel is.
A természettudományok és a teremtésteológia illetékességi határai megnyugtatóan tisztázódtak. Mindeközben nyilvánvalóvá vált, hogy a két terület – éppen a kikerülhetetlen filozófiai implikátumok révén – több ponton érintkezik egymással, ugyanis a teremtéstan az emberi élet értelmének kérdésére az ember Istentől való közvetlen teremtését kínálja fel. Ebben a helyzetben tehát a teológiának súlyos feladata, hogy fényt vessen az ember titkára, aki történelmének öntanúsításaiban bizonyítékot szolgáltat Pascal szavainak igaza mellett: „Mert bizonyos, hogy abban a mértékben, ahogy az emberek belátásra jutnak, az emberben mind a nagyságot, mind az ínséget meglelik.” A teremtéstan e belátás elsődleges közvetítőjének bizonyul. Az isteni teremtés nem csupán az ember eredetének titkát tárja fel, hanem jövőt és utat is nyit neki a beteljesedéshez, melyet szellemi és akarati erejének komoly bevetése nélkül el nem érhet.