A teológia és a kánonjog harmóniája

A kánonjog olyan szakrális jogrendszer, amely magában foglalja az Egyház történetének különböző időszakaiban megfogalmazott - egymásra épült-rendezett kánoni alapelveket; az Egyház működését szabályozó normák szisztematikus korpuszát, és mindennek a precíz - az adott korszaknak megfelelő, maradandó tanítást minden körülmények között világosan megőrző -értelmezését, amit az Egyház mindennapos élete alakított ki. Az ún. nagy missziós parancsban elnyert küldetés teljesítése (Mt 28,19), a szentség-és szentelmény kiszolgáltatás, az egyházi szolgálatok, az egyház tanításának és függetlenségének a védelme olyan összetevők, amelyek hatására fokozatosan született meg a szóbeli- íratlan szokásjog- lejegyzésével, majd a különböző szintű jogalkotás írott eredményeként a 'sacrum'-tól és az isteni jogtól elszakíthatatlan, az üdvösség elérését előmozdító letisztult kánoni jogrendszer. Azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Egyház, Krisztus által történt megalapítása óta meghatározott hitvallással rendelkező közösség. Ezt a közösséget a Krisztus újszövetségi népéhez való tartozás forrasztja eggyé. Így más, nemzeti, földrajzi, kulturális, vagy éppen jogi alapon szerveződő emberi közösséghez hasonlóan (vö. pl. állam), a belső életét meghatározó elvek olyan önálló jogrendszerben jelennek meg, amely szorosan kötődik a közösség meghatározott tartalmú hitvallásához, és annak az alapító szándéka szerinti megvalósításához. A teológia és a kánonjog között tehát tényleges-egymástól belsőleg elválaszthatatlan-harmónia áll fenn. A jelen kötet ennek a sajátos összhangnak a meglétét kívánja bemutatni.