A szép teológiája

A szép. Olyan rég hallottam róla. Eltemettem magamban. Állítólag Schoenberg egyszer azt találta mondani, nem az a fontos, hogy valami szép, hanem az igazság. Ez huszadik századi esztétika. Végtelenül nem barokk. Az igazság akkor érdekel, ha már nem egyértelmű. És akkor válik esztétikai kategóriává, ha már megszűnni látszik. Leereszkedik egy más szintre. Dávid Katalin nem vesz tudomást erről. Visszaemel. Ha úgy tetszik egy más kor esztétikájába, vagy az örök esztétikába. Érthetővé válik, hogy a jelenségek és az értelmezések mögött nagyobb kontextusok vannak, amelyek kozmogonikus felelősségeket és lehetőségeket tárnak fel. A megfogalmazott kritikában nem szubjektív félelem rejlik, hanem egyetemes féltés.