A szentségek teológiája

Katolikus szentségtan közel négy évtizede jelent meg utoljára Magyarországon. Dolhai Lajos könyve – a hiány mellett – azért is nagy jelentőségű, mert e dogmatikai traktátus az elmúlt időszakban formai és tartalmi szempontból is megújult. Mára ugyanis kikristályosodtak a II. Vatikáni Zsinat meglátásai (misztérium-teológia, ekkléziológiai vonatkozások), jobban figyelembe vehetjük az ökumenikus dialógus és teológia eredményeit, valamint az új Egyházi Törvénykönyv és A Katolikus Egyház Katekizmusa is a régebbi szentségtanok megújítását teszi szükségessé.
Dolhai Lajos a hermeneutikus dogmatikai módszert követi könyvében – biblikus megalapozás, dogmatörténeti áttekintés, szisztematikus reflexió –, ezenkívül tárgyalja azokat az új teológiai kérdéseket és szempontokat is, melyek korunkban hozzátartoznak a tárgykörhöz (pl. a szentségek mint reálszimbólumok, a verbum és a sacramentum viszonya, vagy a szakramentális ekkléziológia).
Mindezek mellett ismerteti a szentségek pasztorális és jogi vonatkozásait is, főleg olyan esetekben, amikor azok napjainkban az Egyház életében kiemelten jelen vannak (katekumenátus, nők papsága stb.). Mindezek fényében a korábbi kézikönyvekhez viszonyítva hangsúlyosabban mutatja be a liturgikus összefüggéseket, hiszen az Egyház liturgiája a szentségekről szóló tanítás megkülönböztetett forrása. Fokozatosan meg kell tehát szüntetnünk azt a dichotómiát, amely még ma is létezik a dogmatikus szentségtan és a liturgika szentségekről szóló tanítása között.