A jeruzsálemi latin patriarkátus

A jelen kiadvány tárgya a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus 1847-es újjászervezése 175. évfordulójáról történő megemlékezés. Ennek kapcsán bemutatja a szentföldi katolikusok életében meghatározó fontosságú esemény történelmi előzményeit, megvalósulásának körülményeit és következményeit, mindezt a szentföldi keresztény közösségi lét összefüggéseibe ágyazva, ami hozzásegítheti az olvasót a mai, kihívásokkal terhelt helyzet jobb megértéséhez is. A szentföldi kereszténység történetében való elmélyülésnek nagy szerepe lehet korunk kereszténynek született embere identitáskeresésében, ugyanakkor megerősítésében is, hisz kultúránk nem értelmezhető annak szentföldi gyökerei és kapcsolódása nélkül. A közösségi lét a Szentföldön és szélesebb térségében soha nem volt kihívásoktól mentes a keresztények számára. Az intézményesült tanításon túl ezért ma nehéz kimutatni a helyi egyházak közvetlen kapcsolódását az ókori, elsősorban zsidó, részben görög és egyéb gyökerű őskereszténységhez. A mai szentföldi kereszténységbe ágyazottan a sajátos történelmi körülmények eredménye a keresztes lovagok korához kötődő, majd pedig a ferencesek által fenntartott itteni latin kereszténység is. A ferences Kusztódia és az 1847-ben újjászervezett Jeruzsálemi Latin Patriarkátus között a történelmi jogok és az aktuális kompetenciaviták miatt kezdetben feszült volt az intézményi kapcsolat. Hosszú és viszontagságos út vezetett el az Egyházon belüli mai konstruktív együttműködéshez, az ezen túlmutató keresztény ökumenéhez és a felekezetközi párbeszédhez.