Kölcsey mint prózaíró

Elhangzott a Szent István Társulat régi székházának dísztermében 2024. december 2-án.

A prózaepika Kölcsey Ferenc számára nem volt centrális műfaj, s az író csak pályája végén kezdett el novellákat írni. Ennek egyik külső oka jól kirajzolódik a megjelenések adataiból. Kölcsey ugyanis a számára könyveket beszerző pesti kiadó, Heckenast Gusztáv évkönyveibe (almanachjaiba) kezdett el prózai elbeszéléseket írni, fizetés gyanánt: az első ilyen írása, A’ vadászlak az 1837-es Emlényben jelent meg (még 1836 végén), A’ karpáti kincstár a övetkezőben, az 1838-asban (még 1837 végén). A töredékben maradt harmadik darab, A’ ferrói szent fa (1838) is minden bizonnyal szintén Heckenastnak volt szánva. Horváth János azt írta nagy Kölcseytanulmányában: „Kár, hogy nem kezdett korábban efféléket írni; ez a három oly tulajdonságokat tüntet fel, melyek, ha kellő gyakorlattal képezi magát, őt igen eredeti, egyéni színezetű elbeszélővé avathatták volna.” Horváth elismerésével és sajnálkozásával egyaránt egyet lehet érteni; de a Kölcseynovellák nem csupán egy írói felkészülés félbemaradt emlékműveként értékelhetők, hanem önnön rangjuk és színvonaluk miatt is méltóak a tüzetesebb elemzésre.