Dottrina e disciplina della Chiesa

L’attivita della Chiesa si lega strettamente alla persona di Cristo e alla tradizione degli apostoli, e di questo fatto l’espressione esterna risulta l’unita istituzionale della Chiesa. Il quadro del suo funzionamento gerarchico sono contenuti nella disciplina ecclesiastica, cioe nelle norme canoniche cristallizzatesi a partire dalla sua fondazione da parte di Cristo, in rapporto interno inscindibile con il deposito della fede. Anzi, per la comprensione di tutto cio occorre anche appropriarsi anche delle disposizioni disciplinari delle diverse epoche della storia della Chiesa, molto spesso accompagnate da esposizioni teologiche particolareggiate.

Az Egyház tanításának és fegyelmének összefüggése: elmélet – források – intézmények
A katolikus egyház, mint Isten újszövetségi népe, alapításától fogva meghatározott tanbeli és fegyelmi keretek között működik, melyek alapvetően és lényegileg Jézus Krisztus személyéhez, tanításához és az egyházat létrehozó tettéhez kötődnek. Az egyház vallja, hogy Istennek, a kinyilatkoztatásban meghatározott tartalmú tanítását hirdeti, alapítójára visszanyúló szent hatalommal és küldetéssel rendelkező apostolutódok, azaz a püspökök által, meghatározott közösség számára. Ez az egyháztörténelem minden egyes korszakát jellemző meggyőződés röviden az egyház működésének doktrinális és diszciplináris egységében foglalható össze. Az egyes időszakok mértékadó egyetemes zsinati vagy pápai állásfoglalásai, illetve az egyházatyák teológiai elemzései, tiszta képet adnak számunkra, a lelkek üdvösségének előmozdítását szolgáló egyház működésének sajátosságairól. Az egyes dogmatikai jellegű állásfoglalások mutatják az évszázadok folyamán egymásra épülő, és az adott kor kérdéseire a Szentírás és a szenthagyomány fényében választ adó hitletétemény egységességét, melynek alapja az egyház igehirdető és szentségkiszolgáltató élete. Ez tehát az a változatlanság, amely a változó keretek között is az állandóságot jelenti az egyház történelme folyamán intézményesedett életében. A Szentírás, a tradíció, a szentségek, a tanítói küldetés és a megszentelés egyéb formái az egyház olyan alapadottságai, melyek lényegileg meghatározzák annak működését, tevékenységét, és a tagjait összekapcsoló kötelékeket. A katolikus egyház tehát, mint látható egység, intézményesen szervezett formában jelenik meg. Ennek az egységnek a megőrzésére és az egyház sajátos céljának előmozdítására, az apostoli kortól kezdve, egyházjogi normák születtek. Az így létrejött kánoni joganyag – amely mindig közvetlen vagy közvetett kapcsolatban van az isteni joggal – alapvető jellegzetességei közé tartozik tehát a szakramentalitás. Szuromi Szabolcs Anzelm legújabb kötete ezt a belső összefüggést vizsgálja, a jogtörténeti források tükrében elemezve az Egyház hatályos jogának működését, különös tekintettel annak jogelméleti, intézményi és szentségkiszolgáltató területére.