Az igaz ember képe és torzulatai - a keresztény antropológia és jogbölcselet tükrében

Korunkat sokféle ambivalencia, ellentmondás jellemzi. A tudomány és a technika fejlődése az ember felvilágosítását tűzte ki célul, ám az emberi személyiség egyre csak torzul. Eljutottunk az embertelen jogok világába, eljutottunk a kiégett ember, a zsákmányéhes, az önkizsákmányoló ember állapotába. A felvilágosult, modern ember képével együtt a demokrácia mint egyedül igaznak tartott államforma is bálványnak bizonyult.
Hogyan és miért is jutottunk ide? A szerző szerint a krisztusi emberkép, nyomában a keresztény kozmosz- és istenkép fokozatos és tudatos leépítése, megtagadása a fő oka ennek. Az időtálló emberkép Krisztushoz kötött, akár hisszük, akar tagadjuk ezt. Krisztus ember-, világ- és istenképe időtálló, ezért minden nép, minden nemzedék minden emberének megvan a lehetősége arra, hogy felfedezze és életre keltse, akár a saját egyéni életében, akár a családjában, akár a népe körében, az államában, sőt az egész emberiségben.