A láthatatlan ember

Gárdonyi egyik legnépszerűbb történelmi regénye színes, ősi világot elevenít meg: a népvándorlás korának izgalmas, sorsdöntő fejezetét, Attila hun király mindent elsöprő uralmát és hirtelen halálát.
A könyv főszereplője egy görög ifjú, Zéta, aki urával, Priszkosz rétorral Attila király Tisza menti városába érkezik, hogy a Keletrómai Birodalom és a Hun Birodalom helyzetéről tárgyaljanak. Zéta közben megpillant egy hun leányt, Emőkét, aki iránt olthatatlan szerelemre lobban, s ez minden szereplő számára számos kaland és élmény forrása lesz. Zéta a történet során Attila közelébe kerül, és krónikási hűséggel meséli el élményeit, tapasztalatait a hunok táborában.
Emőke iránti szerelme megtaníttatja vele, amit Gárdonyi már az előszóban megfogalmaz: “Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”
Zéta hírnevet, rangot, vagyont remélve indul a kor legnagyobb csatájába, a katalaunumi ütközetbe is, hogy méltó lehessen a hun főúr lányához. Ám Emőke számára csak egyetlen csillag ragyog: Attila - akit halálakor önként követ a sírba. Gárdonyi hiteles történeti forrásokra támaszkodva, s széles körű történelmi tájékozottsággal írta meg Zéta élettörténetét, melyről önéletrajzi visszaemlékezéseiben így vall: “A láthatatlan ember nekem a legkedvesebb regényem”. A könyvet Mülbech Károly korabeli illusztrációival, és Schöpflin Aladár, a Nyugat folyóirat vezető kritikusa utószavával adjuk az Olvasó kezébe.