Útmutatás jámbor lelkek számára

Amikor véres harcok dúltak Felsőolaszországban V. Károly császár és I. Ferenc francia király között, melyek - mint napjainkban szomorúan tapasztaljuk - a legrosszabb hatással voltak a közerkölcsökre, amikor a hitújítás árja áthatolt az Alpeseken s veszéllyel fenyegette Itáliának ősi hitét, «Milanóban néhány jámbor férfiú arra szövetkezett, hogy a nemzetek apostolának lelkes buzgóságával, tőlük telhetően újból lángra gyullasztják a hivekben az isteni tisztelet iránti szeretetet és példás keresztény élettel, szentbeszédekkel és a szentségek gyakori kiszolgáltatásával visszaállítják a régi hitéletet s azt tovább terjesztik». A sz. Pálról Paulánusoknak nevezett szerzetesek alapszabályait VII. Kelemen pápa hagyta jóvá 1533. február 18.-án és újból megerősítette III. Pál pápa 1535-ben. A kisded csapat gyorsan nőtt s már 1538-ban szűknek bizonyult kicsi rendházuk, melyben megalakultak. Ekkor megkapták a város falaihoz közel álló sz. Barnabás-kolostort és erről neveztettek el azután barnabitáknak, mely néven most is ismeretesek. E kolostorban élt a XVIII. század alkonyán P. Quadrupani, e műnek szerzője. Életszentsége és alapos tudása elsőrangú lelki vezetővé tették Milanóban. Szentbeszédeit mindig zsúfolt templomban mondotta és hallgatói között ott volt Milanónak egész értelmisége, sőt igen gyakran a királyi udvar is.