Az Egyháznak minden korban az a feladata, hogy újfent hirdesse, különösen a fiataloknak, a házasság szentségében és a belőle fakadó családi életben rejlő szépséget és kegyelmi bőséget.
Öt évvel az Amoris laetitia apostoli buzdítás kiadása után az „Amoris laetitia családév”-nek az volt a célja, hogy ismét a figyelem középpontjába helyezze a családot, a buzdítás témáiról való elgondolkodásra biztasson, és az egész Egyházat a családokért és a családokkal végzett evangelizáció örömteli munkájára ösztönözze.
E különleges év egyik gyümölcse a dokumentum, amelyet lelkipásztoroknak, házaspároknak ajánlunk és mindazoknak, akik a családpasztorációban dolgoznak.
Ebben a dokumentumban egyértelműen látszik a komoly aggodalom amiatt, hogy a felületes felkészítéssel veszély fenyegeti a párokat, mert hiszen olyan házasság megkötésére kerülhet sor, amely semmis, vagy olyan gyenge alapokon nyugszik, hogy a házasság rövid időn belül „szétesik”, és még az első, elkerülhetetlen válságoknak sem tud ellenállni. Az ilyen kudarcok sok szenvedéssel járnak, és mély sebeket hagynak az emberekben. Kiábrándultak, megkeseredettek lesznek, és a legfájdalmasabb esetekben ez oda vezet, hogy már nem is hisznek a szeretetre való hivatásban, melyet maga Isten írt az ember szívébe. Ezért elsődleges kötelességünk, hogy felelősségtudattal kísérjük azokat, akik kifejezik házasságkötési szándékukat, hogy megóvjuk őket a különválás traumáitól, és hogy sose veszítsék el a szeretetbe vetett hitüket.

A házaspárok alkotják a hívők túlnyomó többségét, és gyakran oszlopos tagjai az egyházközségeknek, az önkéntes csoportoknak, az egyesületeknek, a mozgalmaknak. Ők az élet igazi „őrzői”, nem csak azért, mert gyermekeket vállalnak, akiket aztán nevelnek és kísérnek fejlődésükben, hanem azért is, mert gondoskodnak a családban élő idősekről, szolgálják a fogyatékkal élőket, és segítik a szegénység különböző formáival küzdő felebarátaikat. A családokból születnek a papi és szerzetesi hivatások; és a családok alkotják a társadalom szövetét, melynek szakadásait türelemmel és mindennapi áldozataikkal „foltozzák”. Tehát az Anyaszentegyháznak igazságosságból fakadó kötelessége, hogy időt és energiát szenteljen azok felkészítésére, akiknek az Úr olyan nagy küldetést ad, mint a család.