A szerzetesrendek feloszlatását, valamint az állam és a katolikus egyház közötti „megegyezést” követően az 1948-ban államosított budapesti Piarista Gimnázium 1950-től újra működhetett, korlátozott körülmények között, a diktatúra nyomása alatt. Az addig szokásos iskolai évkönyvek sem jelenhettek meg nyomtatásban egészen 1991/1992-ig. Átnézve az írógéppel, gondosan készített egykori évkönyveket, kibontakozik előttünk az a kivételes szellemi tőke, melyet a piarista atyák munkájával, irányításával az akkori diákság felhalmozott.
Közülük mintegy félszázan járultak hozzá ehhez az emlékkönyvhöz a legkülönbözőbb témákban. Ezeken keresztül érzékeltetik azt, hogy mit kaptak egykori iskolájuktól, és egyben tisztelettel adóznak felejthetetlen tanáraik előtt. Az emlékkönyv egyben „üzenet is régi iskolánknak, hogy minden magjuk-mondatuk belénk épült, azóta ki is kelt, és százszoros termést hozott” (Balás Béla)
A bravúr kötelező A szerzetesrendek feloszlatását, valamint az állam és a katolikus egyház közötti „megegyezést” követően az 1948-ban államosított budapesti Piarista Gimnázium 1950-től újra működhetett, korlátozott körülmények között, a diktatúra nyomása alatt. Az addig szokásos iskolai évkönyvek sem jelenhettek meg nyomtatásban egészen 1991/1992-ig. Átnézve az írógéppel, gondosan készített egykori évkönyveket, kibontakozik előttünk az a kivételes szellemi tőke, melyet a piarista atyák munkájával, irányításával az akkori diákság felhalmozott.
Közülük mintegy félszázan járultak hozzá ehhez az emlékkönyvhöz a legkülönbözőbb témákban. Ezeken keresztül érzékeltetik azt, hogy mit kaptak egykori iskolájuktól, és egyben tisztelettel adóznak felejthetetlen tanáraik előtt. Az emlékkönyv egyben „üzenet is régi iskolánknak, hogy minden magjuk-mondatuk belénk épült, azóta ki is kelt, és százszoros termést hozott” (Balás Béla) 16198 3150 HUF Piarista Gimnázium | ![]() |