1958-ban jelent meg először a ferences atya jeruzsálemi élményeit leíró kötet, amely most új kiadásban – azt meghagyva réginek, veretesnek, mégis a mai olvasóhoz közelebb hozva – jelent meg. Útikönyvében éppen úgy megelevenedik a táj, melyet beutazott, mint a föld népe, mely közé eljutott. Munkájának jóleső frissességet biztosít, hogy tapasztalatait, benyomásait azonnal feljegyezte, s útjáról egészen a Szentföld eléréséig napló formájában számol be. A Szentföld leírása során azonban megváltozik előadásmódja, mondanivalóit már tárgy szerint csoportosítja, függetlenül attól, hogy mikor járt a leírt helyen. Az előtérben a tárgy, a szent hely áll, amiről ír, saját személye pedig háttérbe szorul. Ajánljuk minden, a Szentföld iránt érdeklődő olvasónak.

Kiss István (1733–1798) ferences szerzetes pap harminchárom éves korában, 1766-ban jelentkezett, hogy a Szentföldön szolgáljon. 1768 júniusában tért vissza onnan. Feljegyzései alapján először latin nyelven írta meg naplóját, 1792–95 között pedig magyarul szerkesztette meg útibeszámolóját. A magyar változat terjedelme mintegy négyszerese a latinnak, színes, eleven, lelki és erkölcsi tanulságokkal kibővített írás. Mindkét kéziratot a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár őrzi. Először Pásztor Lajos, a Vatikán akkori levéltárosa jelentette meg a művet hatvan évvel ezelőtt. A jelen kiadás ezért egyúttal illő főhajtás e kiváló tudós emléke előtt is.

A világ sokat változott Kiss István kora óta: földrajzi és történelmi ismereteit talán ma megmosolyogjuk, a Katolikus Egyház is meghaladott bizonyos véleményeket és szembenállásokat. Változott a magyar nyelv, de a régi állapotában is ragyog a fénye, gyönyörködhetünk ízében, csodálhatjuk erejét. Ami nem változott, jobban mondva változatlanul érvényben maradt, az a Kiss Istvánt vezérlő értékek: a tisztesség, hűség és becsület méltatása, mély hazafiság, közösségének – rendjének és egyházának – szeretete, az európai kultúra iránti ragaszkodás, a tudás és mesterség megbecsülése, a természeti és művészi szépség előtti hódolat, őszinte és átélt hit, áldozatvállalás és szolgálatkészség. Kiss István műve ezért ma is okulásunkra, gyarapodásunkra szolgál.