A hit felvirágzása, válsága és a megújítására való törekvés egyszerre jellemezte a XVI. századot. A hétköznapi élet történéseiben és a nagypolitikában egyaránt meghatározó módon szabott új irányokat a hit, valamint a hitről való gondolkodás változása. A hit és a hatalom egymást feltételezô viszonyrendszere a középkorinál kontrasztosabbá vált. A reformáció terjedése, majd az addig többé-kevésbé egységes, de mégis sokszínű, plurális nyugati kereszténység felekezetekre bomlása elindítójává, katalizátorává vált annak a folyamatnak, amely a világi hatalomnak a hit fölé rendeléséhez vezetett. A klasszikus ókor áthagyományozott örökségéből táplálkozó humanista műveltségeszmény ugyanakkor lehetővé tette, hogy a megszűnő keresztény egységet követően a kora újkor évszázadaiban a res publica litteraria, a tudomány teremtsen egyfajta kulturális egységet, közös nyelvet.
Jelen könyv célkitűzése, hogy a felső-magyarországi városszövetség és ezen belül is leginkább Bártfa példáján bemutassa annak a folyamatnak a főbb állomásait, amely révén ez a térség a reformáció, majd az azt követő felekezetszerveződés egyik legjellegzetesebb hazai példájává vált. A kötet Leonhard Stöckel és Michael Radaschin Luthert és Melanchthont idéző munkásságára összpontosít. Stöckel tanári működése és írásos hagyatéka révén alkotott maradandót. Radaschin az egyházszervezet megszervezésében és a felekezeti hitvallás megszerkesztésében vállalt jelentős szerepet. Általuk válhatott Bártfa a XVI. századi Felföld, a történelmi Észak-Magyarország és a tágabb régió művelődési és felekezeti központjává, egyfajta helyi Wittenberggé.
A könyv eddig ismeretlen vagy lappangó források vizsgálata révén apróbb részkérdések tisztázáshoz, pontosításához is hozzájárul. A mellékletben az egyes fejezetekhez kapcsolódó táblázatok mellett a tárgyalt téma szempontjából olyan lényegesebb latin és német nyelvű források fordításai is helyet kaptak, amelyek most jelennek meg először magyar nyelven.