Az 1998-ban elhunyt neves művészettörténész összegyűjtött művei a magyar királyi jelvényekről és az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár értékeiről. "Első látásra heterogén gyűjtemény ez, pedig alapjában véve két csoportra osztható: a magyar királyi jelvényekhez kapcsolódik az egyik, az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár néha nagyon is távolra csalogató egy-egy kincse a kiindulópontja a többinek" - írja Kovács Éva válogatott tanulmányait közrebocsátó új könyve bevezetésében. Valójában az utóbbi negyven év magyar művészettörténet-írásának kiemelkedő eredményét tartja kezében az olvasó. A tanulmányokban személyes hang és erudíció ötvöződik kiérlelt tudományos módszerrel és értékrenddel, amelyet a történeti adatok, a tények igazságának mélységes tisztelete mellett a művészi, esztétikai érték, másként szólva a formák tökéletessége iránti igény és rendkívüli érzék jellemez. A szerző látszólagos egyszerűséggel, de jó magyarsággal fogalmazott, képszerű voltánál fogva is élvezetes, újszerű, tudományos prózastílusa vezeti közel az olvasót a középkor művészetéhez. A negyven tanulmányt tartalmazó kötetet 264 fénykép, számos értelmező és rekonstrukciós rajz illusztrálja. Kovács Éva 1932-ben született Jászárokszálláson. Művészettörténeti tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. A Szépművészeti Múzeum, majd a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Intézetének munkatársaként dolgozott. 1977-ben részt vett a magyar koronázási jelvények hazahozatalát előkészítő szakértői bizottság munkájában, a jelvények átvételében és kíséretében, majd a tanulmányozásukra már Budapesten összehívott nemzetközi tudóstársaság munkájában. Tagja a Corpus des Émaux Méridionaux-nak. Könyvei: Kopfreliquiare des Mittelalters (1964); Limoges-i zománcok Magyarországon (1968); Árpád-kori ötvösség (1974); A magyar koronázási jelvények (Lovag Zsuzsával 1980); A Mátyás-kálvária (1983). Kiadásra váró főműve a középkori francia uralkodói udvarok ötvösművészetének átfogó feldolgozása.