The Gregorian Reform Period had made a unique influence on the confusing ideas concerning the competence of the secular authority and of the ecclesiastical power – had arisen in the Carolingian Age – in order to separate clearly the independence of the intrinsic sacred power of the Church. The canonical collections are real authentic witnesses of this change and setting process. Through the canon law manuscripts we can follow this development, particularly by the inserted marginal or interlinear supplements, but even by those enlargements which take place at the front or at the end of the volume, moreover, several times at the end of the books of the concrete collection. These texts have made lasting effect on the canonical disciplinary system not only the 11th century, but – through the Decretum Gratiani, many canonical auxiliary handbooks, the university instruction, and the constant ecclesiast institutional structure – until the Modern Age. In the same time we can see the intellectual reviver of Europe which is approved well the rich collections of the libraries – even copies of works of secular authors – but also clearly testified by the gradually growing patristic material of the canonical collections which gave strong biblical or ecclesiological interpretative basis for the studies at cathedral schools or at universities. It leads us to the “Renaissance” of the twelfth century, on social, cultural and intellectual levels, including the rise of theology and canon law science, especially based on the scholastic education. This present volume intends to give more details on the characteristic of “sacred law”, describing canonical texts, canon law manuscripts, and ecclesiastical institutions.

Szuromi Szabolcs Anzelm, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora és egyúttal ugyanazon egyetem fakultási jogú Kánonjogi Posztgraduális Intézetének elnöke, angol nyelvű kötete az egyházatyák által kifejtett, és a pápai levelek által rögzített egyházi tanításra alapozva mutatja be a középkori kánonjogi forrásokat és az egyházi intézményeket szabályozó kortárs jogot. A kötet elsődleges célja, hogy a „szent jog” jellegzetességeiről, a középkori kánoni szövegekről, a kánonjogi kéziratokról, és az egyházi intézményekről pontosabb áttekintést nyújtson az olvasó számára. A jelen munka rendszerbe foglalja a szerzőnek a középkori kánonjogi forrás-, intézmény- és tudománytörténet területén 2011 és 2013 között végzett, jelentős pozitív nemzetközi visszhangot kiváltó kutatásait. Könyvében azt az aprólékos szövegkritikai, kodikológiai, paleográfiai, és összehasonlító elemzési módszert alkalmazza, amely a korábbiakban is sikeressé tették tudományos munkáját. A mű kiegyensúlyozott és mértékadó áttekintést nyújt a középkori kánonjog fegyelmi rendszeréről, annak ekkleziológiai alapjairól és hatástörténetéről, beleértve a kodifikációkat és a hatályos egyházjogot. A szerző következetesen megmarad a középkori kánjogi források értelmezési keretein belül, így képes a középkori kánonjog alapelveiről autentikus képet bemutatni az olvasó számára. Ugyanakkor, az intézménytörténeti hatások felvázolásával mintegy „hidat” hoz létre a középkori kortárs és a jelenlegi hatályos kánoni előírások jelentése és rendszere között.