Rilke Szonettek Orfeuszhoz című versgyűjteménye sok szempontból egyedülálló. Az eredeti szonett kevesebb mint három hét alatt készült el 1922 februárjában, és már 1923-ban könyv alakban meg is jelent. Ezek a szonettek tehát Rilke utolsó korszakához tartoznak, négy évvel halála előtt írta őket. Az első világháború után a költő lelki zavarokkal és gátlásokkal küzdve több évig semmiféle teljes mű megírására nem volt képes. Belső világán valami lelki bénultság uralkodott el. Ebből a siralmas helyzetből viharosan rázúduló megrázkódtatásként mozdította ki Wera Ouckama Knoop halálának híre. A tizenkilenc éves táncosnő Rilke szemében a friss, törekvő és felfelé hágó művész jelképe. Nem nagyon tudni, de igazában nem fontos, milyen nagyszerű táncos volt Wera, és miért látta őt Rilke valamilyen Orfeusz-jelképnek. Mindenesetre, mintha erre vagy hasonló eseményre várt volna, mint valami feltörő vízforrás két héten át ontotta magából egymás után a szonetteket. Elképesztő, látomásszerű biztonsággal írt, állítólag törlés és javítgatás nélkül küldte kiadójához a két szonettsorozatot. A szonettek ebben az eredeti állapotukban láttak napvilágot és maradtak fenn, mint Rilke költői hagyatékának nagyra becsült, sokszor olvasott és idézett darabjai. (Farkasfalvi Dénes O.Cist.)
Szonettek Orfeuszhoz Rilke Szonettek Orfeuszhoz című versgyűjteménye sok szempontból egyedülálló. Az eredeti szonett kevesebb mint három hét alatt készült el 1922 februárjában, és már 1923-ban könyv alakban meg is jelent. Ezek a szonettek tehát Rilke utolsó korszakához tartoznak, négy évvel halála előtt írta őket. Az első világháború után a költő lelki zavarokkal és gátlásokkal küzdve több évig semmiféle teljes mű megírására nem volt képes. Belső világán valami lelki bénultság uralkodott el. Ebből a siralmas helyzetből viharosan rázúduló megrázkódtatásként mozdította ki Wera Ouckama Knoop halálának híre. A tizenkilenc éves táncosnő Rilke szemében a friss, törekvő és felfelé hágó művész jelképe. Nem nagyon tudni, de igazában nem fontos, milyen nagyszerű táncos volt Wera, és miért látta őt Rilke valamilyen Orfeusz-jelképnek. Mindenesetre, mintha erre vagy hasonló eseményre várt volna, mint valami feltörő vízforrás két héten át ontotta magából egymás után a szonetteket. Elképesztő, látomásszerű biztonsággal írt, állítólag törlés és javítgatás nélkül küldte kiadójához a két szonettsorozatot. A szonettek ebben az eredeti állapotukban láttak napvilágot és maradtak fenn, mint Rilke költői hagyatékának nagyra becsült, sokszor olvasott és idézett darabjai. (Farkasfalvi Dénes O.Cist.) 10277 1890 HUF Szent István Társulat | ![]() |