A kötet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetének első kiadványaként, az Egyház és jog - Kiadványok a kánonjog és az egyházakkal kapcsolatos jog köréből című sorozatban látott napvilágot. A kánonjog történetéről a magyar olvasó mindmáig csak több forrásból és általános jelleggel, elsősorban a hazai jogtörténeti, ill. hatályos kánonjogi munkák segítségével tájékozódhatott, mivel a részletesebb ismeretek és a modern kutatások eredményei magyar nyelven nem voltak hozzáférhetőek. E hiányt kívánja pótolni Erdő Péter professzor könyve, amely a kánonjog történetét ezúttal a jogforrások oldaláról mutatja be (a tudománytörténet és az intézménytörténet feldolgozását a szerző külön kötetekben tervezi). A munka szisztematikusan csoportosítva, időrendben tárgyalja az egyházjog forrásainak gyűjteményeit; a nagyobb korszakokról rövid jog- és kultúrtörténeti bevezetések adnak áttekintést. Az egyes gyűjtemények ismertetése során a szerzőség és a keletkezés problémái, a művek felépítése és egymáshoz való viszonya mellett a szerző gyakran kitér a kollekciók kulturális hátterére és utóéletére is, Gratianustól kezdve pedig külön figyelmet szentel a hivatkozás koronként változó formáinak. A gyűjtemények legjobb kiadásai és az újabb szakirodalomra történő, gondosan megválogatott utalások lapalji jegyzetekben olvashatók, melyeken kívül a további eligazodást a kötet elején szakirodalmi tájékoztató segíti. Az anyag áttekintéséhez tudományos és gyakorlati szempontból a bevett rövidítések jegyzéke, valamint alapos név- és címmutató, ill. tárgymutató nyújt segítséget. Ez a rövid, de informatív, egyszerű stílusban íródott, ugyanakkor gazdagon dokumentált bevezetés a kánonjog forrástörténetébe hasznos, sőt, szükséges segítőtársa a jogtudomány, a teológia és a történettudomány hallgatóinak és kutatóinak, rajtuk kívül azonban élvezetes olvasmányul szolgálhat az Egyház és a jog története iránt érdeklődő szélesebb közönség számára is.