A bibliai régiségtan nagy hagyományú tudomány, a bibliai bevezetéstudomány párja: míg az utóbbi a szent irodalom szövegeinek világába kalauzolja az olvasót, addig itt azt az anyagi kultúrát vesszük számba, amely a szent hagyomány eleven közege. A hazai könyvkínálatban az ilyen munkák köre nem túl bőséges: Rebic írása ebből a hiányból pótol valamit. Fogalmi tisztázás után a bevezető fejezetek bibliai földrajzot, néprajzot, természetrajzot kínálnak az olvasó számára és segítenek elhelyezni az 'írások népét' az ókori keleti világ népeinek világában. Legalább ennyire fontos a hétköznapok emberi életére vonatkozó tudás is: az emberi kapcsolatok rendje, a ruházkodás, az étkezés, a nemek és a generációk kapcsolatának megértése nélkül a bibliai világ 'lelke' maradna idegen a távoli világok kultúráin nevelkedett olvasók számára. A bibliai világ 'kemény' realitásaihoz ugyanígy hozzátartozik a gazdálkodás módja, az utazás, a kereskedés, a mértékek és a pénz világának ismerete, az írás, a tudomány, a művészet értékeinek számbavétele, de még az is, hogy milyen hangszereken játszott vagy hogyan temetkezett az a nép, amely a Szentírás hagyományát megalkotta, megőrizte. Talán ezen a ponton kell a szerző munkájának egy apró fogyatékosságára utalnunk: kár, hogy miközben az élet szinte minden területén végigkalauzolja olvasóit, nem szentel különösebb figyelmet annak a komoly régészeti munkának, amely nem kis részt vállalt abban, hogy mindazt, amit a szerzõ is ír, tudjuk, ismerjük. A Biblia világának ismerete a társadalmi és politikai viszonyok számbavétele nélkül torzó volna. Izráel államszervezete, jogrendje, igazgatási és hadügye ugyanúgy nélkülözhetetlen tehát a Szentírást ismerni akaró utókor számára, mint a kultuszhelyek pontos felmérése, a papság szerepének vagy az ünnepek és szokások rendjének tisztázása. Természetes az is, hogy ezen a területen kiemelkedő jelentősége van a Szentély és az áldozati liturgia kultúrtörténetének, azoknak a vallási és politikai mozgalmaknak a számbavételének, amelyek a bibliai kor emberének életterét jelentették. Ami talán hiányzik, az mindennek az ősegyház világára és az újszövetségi időkre való kiterjesztése: Rebic 'bibliai régiségei' inkább az ószövetségi és az intertestamentális kor világában igazítanak el minket, de alig tudunk meg valamit abból - visszaélve J. Jeremias világhírű könyvének címével - hogy milyen volt 'Jeruzsálem Jézus korában'. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy az AMATECA hazai sorozatának egyik leghasznosabb kötetét kaptuk kézhez Rebic jóvoltából, amely - a sorozat nevének szellemét idézve - a szó legjobb értelmében 'kézikönyv'. (Horváth Pál)