Tekintély és társadalom

Franciaországban és Amerika egyes területein a demokráciát máig a tekintélyelvű katolicizmus ellenpólusaként értelmezik. “Az autoritás az a hatalom, amely kötelező szabályaival egységbe kovácsolja a közös cselekedetet.” A francia születésű Yves Simon, aki a fenyegető nemzetiszocializmus elől menekülve vándorolt ki Amerikába, ezzel a meghatározással sikeresen szabadította meg a tekintélyelv jelentését a korai felvilágosodás óta hozzákapcsolt negatív tartalomtól, miszerint az autoritás feltétel és belátás nélküli engedelmességet kíván az egyéntől. Könyvében az autoritás ellen szokásosan felhozott kifogásokból indul ki, amelyek szerint a tekintélyelv ellensége a spontaneitásnak és az igazságnak, valamint összezavarja a rendet. Az ilyen érvek rendszerint olyan eszmék termékei, amelyek az autoritást mindig személyekhez, osztályokhoz kapcsolják, ám figyelmen kívül hagyják feladatát. Simon fent idézett definíciója nem valamilyen tekintély felfedésére vagy megerősítésére szolgál, inkább próbaköve annak, hogy egy személy vagy intézmény helyesen végzi-e feladatát. Ha a demokrácia feladata az hogy az egyes polgárok egyéni érdekeit határok között tartsa és döntéseket hozzon, amikor a döntés halogatása veszteségeket okozna, akkor az autoritás nemcsak hogy összeillő a demokráciával, a cselekvés és a gondolkodás szabadságával, hanem létszükségű összetevője is.