Párbeszéd és igehirdetés

1965-ben hirdették ki a II. Vatikáni Zsinat "Nostra aetate" kezdetű nyilatkozatát az Egyház és a többi vallás kapcsolatáról. A dokumentum a vallásközi párbeszéd fontosságát hangsúlyozta. Egyben figyelmeztetett arra, hogy az Egyház kötelessége feltétel nélkül hirdetni Krisztust.
A párbeszéd munkájának előmozdítására VI. Pál pápa 1964-ben létrehozta a Nem Keresztények Titkárságát, amely később a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa nevet kapta. A titkárság 1984-es plenáris ülését követően adta ki "Az Egyház magatartása más vallások követőivel kapcsolatban: megfontolások és iránymutatások a párbeszédről és a misszióról" című dokumentumot. Ebben megállapítják, hogy az Egyház evangelizáló küldetése "egységes, ám összetett és körülhatárolható valóság". Ez rámutat e misszió főbb elemeire: jelenlét és tanúságtétel; elkötelezettség a társadalom fejlődése és az ember felszabadítása mellett; liturgikus élet, imádság és elmélkedés; vallásközi párbeszéd; és végül:igehirdetés és katekézis. Párbeszéd és igehirdetés ennélfogva együtt tekintendő, mindkettő a maga helyén, mint alkotóelemei és hiteles formái az Egyház evangelizációs küldetésének.
A jelen dokumentum további szempontokat ad ehhez a két elemhez. Először mindkettő sajátosságait helyezi előtérbe, és később tanulmányozza kölcsönös kapcsolatukat.