Miben áll a Természet Könyve?

„Természet Könyve”-ként hivatkozunk az isteni önközlésnek a teremtés művében foglalt, szakrális kommunikációs eseményére, mely a bevonódni kész ember számára a szépség, a jóság és az igazság hármas regiszterében – meggyőződésünk szerint – ma is befogadható. A nyugati civilizációnk eszmetörténetét jelentős mértékben formáló, itt főszerepet játszó liber naturae-metafora aktualizálva hidat képezhet a teremtéstan és a kortárs teremtésvédelem gondolatisága között. Egy összegyűrt, kristálytiszta vizű patakba elhajított, csak évszázadok alatt lebomló műanyag palack is a természettörvények csodálatos összjátékaként létezik, illetve Isten teremtett világának részeként az ő alkotása.
Hogyan ragadhatjuk meg akkor például a szemetelés „teremtésvédelmi” problémáját? A kötetünkben kifejtett látásmód szerint, a hanyagul elhajított műanyag palack „zajként” megrongálja azt a szakrális kommunikációs eseményt, amely eredetileg az érintetlen szépségű patakhoz érkező vándor szívét istenélménnyel szólította meg. Az aktualizált Természet Könyve-hagyomány olyan értelmezési keretet kínál, amelyben nyilvánvalóvá válik a szellemi károkozás, amit az ember az ökológiai rendszer fizikai megzavarásával idéz elő, és ami a puszta „természetvédelem” horizontján nem jelentkezik veszteségként.