Merre tart az egyház?

„Nem véletlenül hangsúlyozza a II. Vatikáni zsinat is, hogy az egyház állandóan megújul, mert a Lélek „szüntelenül megújítja” (vö. LG 4). Ezt fejezi ki az ecclesia semper reformanda tétele, ami időközben teljes polgárjogot nyert a katolikus teológiájában is. Azt szokták mondani, hogy a II. Vatikáni zsinat idején az inga a változás irányába lendült ki, most pedig visszalendült. Ma inkább az állandóságra, a biztonságra van bennünk igény. A világos útmutatásoknak ezért ma nagy keletje van – bár engem nem annyira vonz a leegyszerűsítés. A mai kérdések ugyanis bonyolultak, szerintem ki kell bírni a velük járó bizonytalanságot. Amíg a társadalomban merev formák éltek, addig az emberek inkább a szabadság után vágyakoztak – hát most fordult a kocka. Én úgy látom, hogy türelemre és megértési készségre van szükség mindenki iránt. Hiszen a hiteles keresésben mindig van valamennyi eleme az igazságnak, s ha ezt elismerjük, a másik rendszerint megnyugszik tőle.” (Patsch Ferenc SJ)